Napokban jutott eszembe, hogy mennyire is szerettem Butapest nagyfalu egy bizonyos helyén, Kispesten lakni, a "19ben". :-)

Az egész úgy történt, hogy 2044ben, mikor már szakmámat,a  kertézkedést élesben végeztem, azonnal kellett egy lakóhely, mert ahol laktam - öreganyámnál -, ott már nem maradhattam, ha jót akartam a család jó hírnevének.... Anyám szintén költözn kényszerült öcsémmel, csak ők éppen Szegeden laktak akkor tájt. Június volt, sulinak éppen vége volt már lassan. Kapóra jött hát az ötlet: Összeköltöztetem a családot, ha már úgyis darabokban volt (apám Zalaegerszegen lakott akkor, mint ahogy ma is). Kerestem, kutattam az albrleteket, 18 éves fejjel, ahogy azt kell. Ja nem, akkor már majdnem 19 voltam :-) Na mind1, szóval először vettem olyan célzattal Expresszt, hogy most nem állást keresek, hanem albérletet, ami még nagyon

új volt. Az első jóreményű kiadó lakás a XVI.-ik kerületben, az Üzbeg utcában volt, 50ezerért, plusz rezsi. Jó jelnek tartottam, mert a netes nicknevem, az Uezbeck-et hasonlóan ejtjük (Üzbekk, ugye), bár az országhoz semmi köze:-P.      Sajnos magát a lakást pont előttem orozták el, pedig nagyon megfelelt volna, de alaposan összetörtem, mert 2 hét keresgélés után ez volt az egyetlen olyan albi, melyet ár/érték arányban  értelmesnek találtam. 

Másnap reggel munkába menet azért vettem egy expresszt, hogy a metrón ülve böngészhessem a hírdetéseket, ahol árban és méretben egy hasonló albit találtam, mint az Üzbég utcában. Gyorsan fel is hívtam a hírdetőt, hogy érdekelne a dolog, akivel meg is beszéltem, hogy még aznap délután kimegyek a Kisfaludy utcába, megnézni.

Ott  a képen látható épületben találtam magam. Nem viszolygok a lakótelepektől, mivel Kecskeméten is az egyik lakótelepen, az Árpádvárosban nőttem fel, illetve Zalaegerszegen is a Kertváros nevű szolidabb telepen nőttem fel. Na, tehát felmentem a hetedikre, s az előző bérlő fogadott, aki körbe is vezetett a lakásban. Másnap ki is fizettem a kauciót, a kilátás nagyon megfogott. Enyhén levolt harcolva a lakás, de nem volt putri szintű, egy heti takarítással simán ki lehetett ganézni, szellőztetni:-) 

Költözés picit sajátosra sikerült, mivel anyám lényegében elszökött az ottani főbérlőjétől, de ez egy másik történet. Bár sajnos én is ott voltam. A dolog pikantériája meg az, hogy még Providentes hitelt is felvett a költözésre anyám, bár ezt csak egy évvel későb mondta el, amikor a bank kiderítette, hogy hová is költözött.... 

ANyámnak nem tetszett, de már kifizettük a lakást, meg neki max csak a Riviérán tetszett volna, ő már csak ilyen. Öcsémnek meg mindegy volt, mert volt külön szobája neki is (mind 3unknak), áram villany és gáz természetesen volt, úgyhogy ezen ne is vesszen össze senki :-) Én meg nagyon büszke voltam magamra, hogy az egy néhány éve szétesett családott össze tudtam hozni, ha egy részét csak. Máig nem értem, hogy 18 évesen hogy volt erre energiám, mert az a 3-4 hét, amíg ezt leszerveztem, az elég kemény volt, mert addig szokatlan múdon csak 2-3 órákat aludtam esténként...

Sajnos anyám nem talált (?) magának munkát, én meg  a 80ezer forintos fizummal majdnem egyedül fizettem mindent. - ami persze így nem igaz, mert apám és nagyim (a Szegedim) rengeteget segítettek, de azért egy 2 szakmával és egy érettségivel rendelkező nőtől is elvárható lett volna, hogy dolgozik, de anyám már csak ilyen....

De akkor ezekért nem voltam annyira mérges, amennyire szerettem ott lakni. Nem értem, hogy mi volt a jó ebben. Ugyanis zöld terület nem volt ott (bár mivel egész nap a kertekben dolgoztam, az nem is hiányzott annyira:-D ). 2004 szeptemberétől decemberig nem is volt számítógépem, mert tönkrement (szétolvadt az AMD... :-) ), ami meglehetően nagy trauma volt. Volt egy köcsög munkahelyem, ami ott húzott le, ahol tudott. De legalább együtt volt a csipetcsapat, a családom, anyám és öcsém. Tudtam tanulni is egy esti gimibe, ahol meg Erát megismertem. 

Amikor hazajöttem, akkor várt valami otthon, amit családi békének lehet hívni. Amikor öcsém is otthon volt, akkor néha néztünk egy kis Spongyabob Kockanadrágot, hadd sorvadjon az a kis agyacskánk! :-) Persze volt egy durva korszakunk, amikor 2-3 hétig nem igazán volt mit ennünk a lekváros kenyeren kívű, meg esetleg az ócsó tésztás levesen kívül, mert annyira szar volt a helyzet, de ezeket is áttudtuk ugrani, mert a család össze tartott, ha voltak is összezörrenések egymás közt. De ha más, ez ráébresztette anyámat, hogy illő volna elmenni munkát keresni, mert ez így nem egy állapot, akármilyen kényelmes is. Mondanom sem kell, másnap már úgy jött haza, hogy talált munkát, egy újságnál, titkárnő-mindenes lett.

Ezek után már tökre mindegy volt, hogy mitörténik, dolgozok, anyám is dolgozik, számlák be vannak fizetve, én meg nyugodtan nézhetek ki az ablakon (felül), s elmondhatom bárkinek, hogy én Kispesten lakok. Mert aki Kispesten lakik, az egy messziről jött embernek nem azt mondja, hogy Pesten, vagy Budapesten lakik, hanem azt, hogy Kispesten. Kivétel ez alól talán az, aki a Wekerlén lakik, mert az meg már Wekerlét mond, de azokat is megértem :-) Bár azért egész meglepő volt, amikor öcsém itten sulijában is ha vmi levelet küldtek, vagy oklevelet adtak, a dátum után Kispest volt írva, nem Budapest.:-)  De ez egy ilyen környék egy város a városban. 

Két szép évet töltöttem a Kisfaludy utcában, ahol a kábeles net bekötése volt a csúcspont, amikoris webrádión keresztül hallottam a legjobb IDM számokat, talán pont ezért hallgatok Aphex Twint, miközben most is írok:-)   De azért volt jónéhány partizás, killerkedés is e tájon. Tán a legnagyobb a 2004/2005 forduló szilveszteri bulija, amit pár haverral (csillagász ismerősök) töltöttünk piromán Gyula barátom közreműködésével, aki az EuroPark mellett vett rakétákat lődözte szorgalmasan az ég felé. Addig nem is volt baj, csak amikor épp a szemközti ház irányába irányította az egyiket, na az kemény volt. Ilyedtemben majdnem lerúgtam a 12 emelet magasságából (11 szintes a ház), de szerencsére nem vitte be az ablakot, ígyhát csak egy jó sztori lett belőle. Ugye milyen fasza? :-D :-P

Jó volt a közlekedés is, mert csak 10 perc volt gyaloga  KöKi (Kőbánya-Kispest metró végállomás), vagy 5 perc villamossal a Határ út, s az éjszakai buszok is negyedóránként jártak, de jóval kintebb volt a város zajától.

2006 nyarán sajnos költöznünk kellett, mert anyám bevallotta, hogy "valamiért" nem fizette 4 hónapon át a számlákat (én a lakbérért voltam felelős), ígyhát mehetünk tovább. Életem legrosszabb napjai közé teszem ezt, amikor a Kisfaludy utcából költöznöm kellett, ahol Pesten töltött éveim közül a 2 legszebbet töltöttem. Némi vígasztalásra ad okot, hogy csak 3 utcával arrébb költöztünk, a Rákócziba. Az nem volt erkélyes, de 30 négyzetméterrel nagyobb volt, s szépen ki volt festve. Sajnos költözés után egy héttel derültek ki a további hiányosságok, hogy a konyhában a vízrendszer szét van esve, felettünk 5 gyerekes nagycsalád lakik, akik naponta borítják le a szekrényt, s mellettünk 3 ügyeskedő srác lakik, akik  mindig tudnak vmi okosságot....

Próbáltam felfogni a dolgot pozitívan, voltak is jó dolgok itt is, de a Kisfaludy akkor is az én Kisfaludy utcám. A Rákóczi utcának talán az az érdekessége, hogy az első napom, amikor felkeltem ott, az avval telt, hogy elindultam első önálló szolgálatomra, mint villamosvezető. Ugyanis addigra ért végett a tanfolyamom. Meg ebben az érában kezdtem el az országot fotómasinával bejárni, vonattal, hogy vasúti képeket kszítsek.

Sajnos ez a tákolt idil 2007 március 20ig tartott, amikor is szintén anyám jó hobbijához híven itt sem fizetett semmi közüzemi költséget, míg én szépen leadtam neki a havi 60ezer forintokat. LEhet, hogy tévedtem. De az egésszel. Mindenesetre akkor költöztünk, újra; de már szét, ők a Pöttyös utcára, én meg Eriadnuhoz. Azóta anyám már Kecskeméten lakik öcsémmel, én meg egyedül maradtam 3unk közül Pesten. Pontosabban már Budán, de ez már nem lényeg.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.