Üdvözletemet küldeném hát Szegedről. Éppen aktuális nyaralásomat töltöm itt lent, alább még a fotóalbumomat is megtekintheted:

Szeged.2009 Július

 Végre már valamilyen szinten ki tudom pihenni magamat, az elmúlt egy évben történt pár csúnya dolog az életemben, meg még az előtt is, bár konkrétan egy éve alakítottam az életemet át úgy, amit nagyon tudok vitatni. Konkrétan kiugrottam - egy fejessel - egy komoly kapcsolatból, ami valamilyen szinten tarthatatlan vol márt, de ha akartam volna, megmenthettem volna akkor. De nem akartam. Mondjuk múlt hónapban újra feltámadt ugyan ez a kapcsolat, s ugyanannak a lánynak a kezét kértem meg, akivel tavaly szakítottam, s azelőtt kereken egy évig éltem. Mert ez a kapcsolat olyan, hogy se vele, se nélküle. Most viszont megkértem a kezét, úgyhogy remélem normalizálódik a helyzet. 3 és fél éve vagyunk így együtt, hosszabb és rövidebb megszakításokkal.

Erre az egy évemre nem tudom, hogy fogok emlékezni, mert túl zavarba ejtő. Az elején 3 héten belül 3 költözésem is volt. A közös albérletünket csúnyán hagytam ott. Utána egy szobát béreltem Keresztúron, ahol egy vendégmunkással osztottam meg a szobámat, majd azt is szó nélkül ott hagytam (papirok sem voltak az albérletről, tehát én ott sem voltam soha :-) ), majd Budára költöztem, ahol most is vagyok, mely csak 10 percre volt a párom szüleitől - ahová ő is visszaköltözött. De utána meg hullámzó múdon egyszer depresszió felé hangulatom volt, máskor meg egész kicsapongó bulikban élveztem az életet -  a magányos korszakomban.

10 éve 

Tegnap a vonaton utazva gondolkoztam arról, hogy pont 10 éve költöztem fel először Pestre anyámmal és öcsémmel öreganyámhoz. Öreganyámról inkább nem akarok semmit sem mondani, mert róla nagyon lesújtó véleményem van, s aki nem ismeri az egész helyzetet, nem értheti, hogy miért beszélek így róla. 

De tíz éve kezdődött el igazán az életem, s a hetedik, majd a nyolcadik osztályt is ebben az időszakban végeztem el Pesten, a számomra legkedvesebb osztálytársaimmal, a legszebb emlékek mellett. Pár arccal össze is szoktam futni azóta is, de sajnos túl szét esett a banda. 

Tíz éve nyáron hódoltam az akkor aktuális hobbimnak, a csillagászatnak is először, komolyabban: csillagáztáborban nézhettem a napfogyatkozást, melyet az ember életében ha egyszer láthat. Sajnos öreganyám kinevelte eme szép hobbimat belőlem, teljesen elvette tőle mindenféle faszságokkal a kedvemet tőle (kimehetsz távcsövezni az udvarra, de csak 5 percre, stb....) Mindenesetre, mikor hetedikes voltam, akkor az új osztálytársaimnak is megtetszett ez a hobbim, volt mivel beilleszkednem:-) . Ez embernek ebben a korban kezd el kialakulni a jelleme, így nekem is a jellemem innen kezdődően alakult ki. Akkoriban kezdtem el zenélni számítógépen, ami hála az égnek egész jól fejlődött az idők során, de más azóta alig. Esetleg talán a fotózási hajlandóságom, de abban is vannak dolgok, melyekbe belenyúlt öreganyám, negatívan- bár ott érezhetően építő szándékkal.

8 éve, meg a nyolcadikban

Életem legjobb időszaka a nyolcadik osztály volt. Itt már nem volt felettünk semmi osztály, ahol nálunk idősebbek lettek volna, mi voltunk az "Urak" :-D . Addigra már kaptam egy kamerát is öreganyámtól abból a pénzből, amit valamelyik maffiától sikkasztott el könyvelési úton....

Szüleim eddigre leköltöztek újra vidékre, Zalaegerszegre, én meg lényegében egyedül maradtam Pesten nagyimmal, mint az asztalos ujja a forgácsban. Mondjuk volt mivel elfoglanom is magam, mert be kellett adnom a jelentkezésemet a középiskolákhoz is, s hát készülni kellett a felvételikre is. Jó szokásomhoz híven szartam bele a tanulásba, s egy hideg januári délutánon az osztálytársaimmal "forgattunk" egy 20 perces ukrán maffiózós filmet Sashalom elhagyatott külterületén. Egy olyan helytől nem messze, ahová két évvel később rendszeresen vissza jártam, mert ha az ember szerelmes, akkor képes minden hétvégén felmenni 240 km-ről, hogy 10 percet láthassa, majd menjen is vissza. De ez egy másik sztori. Csak éppen amikor ezt a filmet néztem vissza, s nem Pesten voltam, mindig elgondolkoztam azon, hogy az adott helytől 1 km-re sem volt a nagy Ő, de akkor még úgysem ismertem....

Beadtam hát a felvételi kérelmemet a Képzőművészeti Szakközépbe, meg az Építőipariba is, s a Trefort Ágoston 2 tannyelvűbe is, melytől néhány évvel később 250 méterre laktam.   

Aki ismer engem, az tudja, hogy én nem hiszek a véletlenekben... Na most itt is ez van, az életem mindig egyesül térben majdnem ugyanott, ha időben nem is ugyanakkor.

Végülis szobrásznak vettek fel az építőipariba, de ahova jobban szerettem volna, a Képzőművészetibe fotó szakra, az nem jött össze. Természetesen mivel öreganyám erőltette a Trefortot, az nem is sikerült :-) Nem is érdekelt az a szar. 2001 áprilisában már Hawaii volt, már egyre jobban éreztem azt, hogy szép az élet is, meg minden. Végülis kialakult egy érdekes életformám: rájöttem, hogy moziba járni jó. Mindig a Campona mozijába jártam, s az út egyik részét mindig a 47-es villamossal tettem meg. Ott figyeltem fel egy érdekes hírdetésre: egész jó feltételekkel keresnek villamosvezetőket. Elgondolkoztam rajta, hogyha betöltöm a szükséges 20.-ik életévemet, akkor megpróbálom. Aztán utazgattam is tovább.....

Mozi alatt meg folyamatosan arra gondoltam, hogy majd én is fogok rendezni filmeket, s igen: filmrendező akarok lenni!

Persze előbb elkellett végeznem a szakközépet, hogy majd a Vas utcába felvegyenek, a Filmművészetibe. De egyre jobban megtetszett a rajzolás is (egész jól ment akkoriban, heti 4szer 4 órára jártam rajzórákra, amit azóta sem bánok), s a szobrászat ötlete is kedvemre volt. Zenei izlésem is egyre jobban kialakult akkoriban, lényegében majdnem ugyanazokat hallgattam már akkor, mint most is (bár visszaemlékezve túl sok Kraftwerket hallgattam akkoriban :) ).

Aztán jött a nyár, miután sikeresen befejeztem a nyolcadikot. A ballagáson elmaradt a már jól előre beharangozott családi botrány, melyet pesti öreganyám napirendre tűzött (oka nem volt, ezeket mindig jól letudta improvizálni, hogy minél hitelesebb legyen az adott helyen). A ballagási ebédem mellesleg a Bagolyvár étteremben volt, ahol pár évvel később kertészkedtem.... Nem, véletlenek nincsenek még véletlenül sem....:-S

Később az Építőipariban volt egy beiratkozás, amikor a könyvekért is be kellett mennem, s megismertem a leendő osztálytársaimat, akik rendkívül szimpatikusak voltak nekem. 

Majd jött a hálidéj, a táborozás, szintén csillagásztábor, Ágasváron. És igen, itt megismertem 3 embert, akik a mai napig rendkívül meghatározzák az életemet - bár sajnos egyre jobban háttérbe szorulnak ők is mostanság :-(. De az elkövetkezendő 5 évben ők voltak a legmeghatározóbb emberek az életemben, nélkülük el sem tudnám képzelni az életemet, még most sem. 

Aztán az egyik lány körül ki is alakult (akkor csak az én oldalamon) a szerelem... Majd augusztusban öreganyámnak "hála" szüleimhez vissza kellett költöznöm, de immár egy számomra teljesen ismeretlen városba, Zalaegerszegre. (nem totálisan ismeretlen, mert előtte már 1 éve rendszeresen lejártam hozzájuk, de ott senkit sem ismertem). A lényeg, hogy szüleimnél teljesen jogosan betelt a pohár, hogy teljesen el akart szakítani tőlük öreganyám. E miatt nem is haragszok rájuk, hogy miattuk nem tudtam elvégezni egy olyan középsulit, amit szerettem volna és érdekelt volna, mert legalább nem egy gonosz öreg nőnek a csicskája lettem. Bár azért jobb lett volna, ha kollégiumban mégis megpróbálhattam volna a dolgot. :-O

Z.eg.

Úgy terveztem, hogy ezt a bejegyzést majd később írom le, de most bele lendültem, ígyhát belekezdek. 

Szóval, lekerültem Zalaegerszegre, majd sikerült szeptember 1 előtt pár nappal átiratni engem egy helyi gimnáziumba. A 2 év alatt megszerzett barátságok most úgy tűnt, hogy végleg megszakadnak... Itt vhogy nehezebb is volt a beilleszkedés, mert a legtöbb arc már általánosból is ismerte egymást. De mégis, egy 4.-ik barátot (ez nem a helyezés, hanem ebben az évben őtt ismertem meg negyediknek) itt találtam meg, akivel lényegében a mai napig ugyan olyan szinten jó a kapcsolatunk, nem tuda semmi sem kikezdeni, sem nők, sem választás sem más, pedig azért volt néhány embert próbáló kaland körülöttünk.

Majd még folytatom!...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.