Az vajon már a vég kezdete, amikor az ember úgy gondolja, hogy már nincs értelme semmit sem csinálni? A legjobb volna mindent és mindenkit itt hagyni, s elbújni minden elől amit eddig felépített, s egy teljesen új alapon építei a várat? Vagy hogy már minden mindegy, amit az ember csinál, már itt a vég, semminek nincs értelme, mert amiért harcolt az életben, az valójában nem úgy létezik, ahogy az elején volt, mert lehet, hogy Rómáért harcoltam, hogy bevethessem, de azóta már Olasz köztársaság a neve, annyira megváltoztak a körülmények, én meg ezt nem vettem észre.

Ilyen, s ehhez hasonló gondolatok foglalkoztatnak, amikor éjfél után felkelek.

Lehet, hogy nem is kéne hallgatni ilyesmi zenéket hozzá:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.